Bánki és Csonka együttműködésének egyik nevezetes eredménye az ún. gáz- és petróleumkalapács.

Ez a szerkezet tulajdonképpen ikergép volt, mely a gépműhely transzmissziótengelyét volt hivatva hajtani, de ezenfelül kovácsolásra is igénybe volt vehető. Az üzemben levő gép minden különösebb előkészület, vagy indítási idő nélkül minden pillanatban kovácsolásra is kész volt: egyetlen könnyű emelőkar, vagy pedál mozdítására a kalapács máris ütött. A kalapács ütőkosa nem volt mechanikai összeköttetésben a motor erőkifejtő tengelyével, sem annak lendítőkerekével, mivel az ütőkost csak a robbanógáz gyorsította. Így az ütés ereje nem vette közvetlenül igénybe a motor kényesebb alkatrészeit.

A Bánki–Csonka-féle gázkalapács első példánya kétlóerős kivitelű volt. Ezt a gépet Csonka 1888-ban készítette, s a műegyetem gépműhelyében állította üzembe. Itt a gép egész 1910-ig 22 éven át volt használatban.

Bánki és Csonka a gázkalapácsot Magyarországon 1890. aug. 17-én szabadalmaztatták. A gépre ezenkívül 1891. aug. 25-én német szabadalmat is szereztek.

Magyarországon a gázkalapácsot a Ganz-gyár 2–10 lóerős kivitelben gyártotta. Németországban a Berlin Anhaltische Maschinenbau A. G. rendezkedett be gyártására. Ez a gyár egy általa készített Bánki–Csonka-féle gázkalapácsot az 1896. évi berlini ipari kiállításon mutatott be.

A Bánki–Csonka-féle gázkalapács aránylag egyszerű szerkezetű volt. Külföldön forgalomban voltak egyéb, bonyolultabb szerkezetű gázkalapácsok is, ezek azonban semmivel sem voltak a Bánki–Csonka-féle kalapácsnál jobbak, és mihamar el is tűntek a gyakorlatból. Ezekkel szemben a Bánki–Csonka-féle kalapácsok sokáig tartották magukat és a vidéki kisebb műhelyekben hosszú időn át igen jó szolgálatot teljesítettek.

Bánki és Csonka a leobersdorfi motorok szakszerű átkonstruálása, majd a fekvő hengerű „Ganz motor” megszerkesztése után hozzáláttak saját elképzelésüknek megfelelő újfajta négyütemű benzinmotor tervezéséhez (1890). Az új motor a kisipar és mezőgazdaság igényeit óhajtotta kielégíteni.

Az első kísérleti gép elvi vázlata a Ganz-gyár 1890. évi német nyelvű árjegyzékében található meg. A gépnek zárt motorháza, álló hengere és nyíltlángos, izzócsöves gyújtása volt. A főtengely a henger középsíkjából oldalra el volt tolva, a kompressziótér még kúpos volt. Ezen a gépen végezték Bánki és Csonka híres karburátor-kísérleteiket.

Az első kísérleti motort Csonka később értékesítette. A gép többször gazdát cserélt, míg végül 52 évi szolgálat után, a Csonka-gépgyár házi múzeumába került. E gépet jelenleg a Közlekedési Múzeum őrzi.

Bánki és Csonka tovább tökéletesítették motorjukat, s 1893 februárjában már a nyilvánosságnak is bemutatták. Erről a bemutatásról Sporzon Pál a következőképpen emlékezik meg a Köztelek 1896. évfolyamában:

„Midőn az ország magyar gazd. egyesület 1893. évi februárban Budapesten az első gazdasági előadási ciklust rendezte, a jelen levő gazdáknak alkalmuk volt a műegyetem gazdasági gépszertárában egy kis két lóerejű petróleummotort működésben láthatni.” „E motor akkor még, hogy úgy mondjam, gyermekkorát élte, s csak az idén tavasszal érte el, hosszú kísérletezések után azon tökéletes alakját, mely jelenleg az összes petróleummotor rendszerek közt, egyszerűség s talán munkabírás dolgában is a legelsőhelyek egyikét foglalja el.”

A kísérleti motorral végzett beható próbák alapján a feltalálótársak motorjukat – az ún. Bánki - Csonka motort – egyre tökéletesebbé tették. 1894-ben a gép már teljesen kiforrott szerkezetű volt. Leírása Bánki tollából a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye és a Technológiai Lapok 1894. évfolyamában található meg.

Az első Bánki - Csonka motorok még nyílt lángú csőgyújtóval készültek, de – Csonka feljegyzése szerint – a feltalálók a harmadik géppéldányon már kísérleteket végeztek az ún. automatikus csőgyújtás bevezetésére. A későbbi motorok már ezzel a gyújtószerkezettel készültek. Bánki 1894-ben megjelent cikkében már le is írja az „öngyújtó” szerkezetét.

A Bánki - Csonka motor – különösen a porlasztó és öngyújtó révén – korának legtökéletesebb, leggazdaságosabb üzemű motorja volt, s rövidesen országszerte ismertté és kedveltté lett. Sporzon Pál egykorú megállapítása szerint;

„…a motor magyar találmány, mégpedig oly kitűnő találmány, mely a legnevesebb külföldi hasonló gépek bármelyikével felveheti a versenyt.”

A Bánki - Csonka motorok az ország különböző mezőgazdasági üzemeiben fél évszázadon át voltak üzemben, s céljaiknak kitűnően megfeleltek. Egyik példányukat műszaki ereklyeként a Közlekedési Múzeum, a Budapesti Műszaki Egyetem Gázgépek és Automobilok Tanszéke, illetve a kassai Technika Múzeum őrzi.